Gyakori tapasztalat, hogy az alapítók úgy érzik a befektetőik kijátszották őket. Ezek a befektetések nagyon komplex struktúrában történnek, elég csak megnevezni pár olyan fogalmat mint co-investment, convertible preferred, participating convertible preferred, drag along, és ez nem igazán segíti a bizalom építését. De vajon képes-e egy befektető figyelembe venni és szem előtt tartani az alapítók és a csapat érdekeit is?

Vegyük először az alapítók oldaláról a helyzetet. Egy startup amikor tőkéért folyamodik, már eleve egy hátrányos helyzetből indul, hiszen ahogy telik az idő, egyre jobban fogy ki a cég a pénzből, és egyre égetőbb lesz a következő kör behúzása. Mindig a befektető felé kezd el lejteni a pálya, ahogy múlik az idő.

Ez az a pont, ami alapján elválik az ocsú a búzától, egy etikus befektető sosem használja ki ezt az alkalmat, hiszen egy alapító pontosan tudja hogy mikor használják ki és szabnak neki olyan feltételeket, amik alapján már meg sem száradt a tinta a szerződésen, de már egy másik vállalkozáson agyal. Mivel egy befektető ki van téve annak a kockázatnak, hogy egy olyan feltétel rendszert szab, ami alapján nem lesznek motiváltak az alapítók a cégérték növelésében, így kritikus hogy a befektető érdekeltté tegye a startup kulcsszereplőit a tevékenységben.

Másrészről üzletpolitikai érdekei is vannak a VC-nek, hogy etikus legyen. Volt egy kutatás Will Drover, Matthew Wood és Yves Fassintől az Oklahoma-Babson College, Baylor egyetem és Vlerick Business School-tól, amiben alapítókat kérdeztek és kértek meg hogy válasszanak az alábbi befektetők közül: az egyik befektetőről biztosítottak a múltbeli viselkedése alapján információkat, a másikról ráhagyták az alapítók belátására, hogy véleményt alkossanak a második befektetőről. Az eredmény azt mutatta, hogy robusztus bizonyíték van arra, hogy az alapítók olyan befektetőkkel szeretnek partneri kapcsolatot kialakítani, akikről tudták, hogy etikusan viselkedtek a múltban.

Érdekes eredmény volt arról is, hogy az alapítók fejében volt egy hierarchia is a befektetőktől elvárt értékekről, és ebben a hierarchiában az etikus viselkedés volt az első, és csak utána következtek olyan értékteremtő egyéb szolgáltatások, mint kapcsolati háttér vagy befektetési track record.

Tehát a múltbeli viselkedés döntő tényező lehet egy VC sikeressége szempontjából. Még a legjobb extrák vonzereje is etikus viselkedés hiányában elhalványulnak az alapítók számára.

Azonban azt sem lehet elmondani, hogy minden alapító elfut olyan VC-től, amelyik nem etikus. A tanulmány azt is kimutatta, hogy az alapítók sokkal hajlandóbbak egy nem etikus befektetőtől is elfogadni a feltételeket, ha magasabbak a kockázatai annak, hogy nem fogadja el a befektetést. Ugyanakkor azoknak az alapítóknál, akikben magas a bukástól való félelem sokkal kevésbé hajlandóak egy kevésbé etikus befektetővel partnerségre lépni.

Az első még logikus is, hiszen ha a csőd vagy a vállalkozás és annak alkalmazottainak a megmentése között kell választani, akkor természetesen az utóbbit választja az ember és bevállal egy kevésbé etikus befektetőt is. A második pont már kevésbé ennyire intuitív, de az alapítói pszichológia alapján egyik ember sem akar egy megkérdőjelezhető etikusságú partnernek a nevét a sajátjához adni és az ezzel járó jövőbeni negatív „ügynök költségeket” vállalni. Tehát mindig személyi és kontextus függő, hogy mi lesz az alapító döntése.

Viszont egy VC-nek nem biztos, hogy megéri nem etikusan viselkedni, mert ezen alapítói attitűdök és félelmek miatt a tapasztalat azt mutatja VC oldalról, hogy igenis a „múlt bűnei” kísérteni tudják a befektetőt, mert kevésbé lesznek képesek magas minőségű alapítókkal partnerkedni, emiatt csak kevésbé professzionális befektetéseket lesznek képesek végre hajtani, amik tovább erősítik az etikai negatív spirált. Tehát az a befektető amelyik nem etikus nem feltétlenül nem fog tudni befektetéseket csinálni, de azért megvannak a kockázatai a hosszú távú működésére.

Emiatt minden olyan VC-nek amelyik hosszú távon akar a piacon lenni, kifejezetten érdeke, hogy aktívan védje a reputációját és ezt főleg etikus viselkedéssel tegye. Ugyanakkor az alapítóknak is komoly erőfeszítést kell tenniük, hogy felkutassák és alaposan megvizsgálják a potenciális befektetőiket és megbizonyosodjanak, hogy valóban etikus befektetőkkel állnak-e szemben.

Ha tovább gondoljuk a tanulmányt mindannyian egyetértünk abban, hogy Magyarország kicsi piac. Ráadásul abban is egyetérthetünk, hogy mind a VC világ, mind a vállalkozói-alapítói diaszpóra meglehetősen zárt, belterjes és gyorsan terjednek az információk. Ezen okokból kifolyólag, ha valaki nem etikusan viselkedik gyorsan elterjed mind a befektetők között, mind az alapítók között. Azonban ez Völgyben sincs másképp, szóval ez nem csak magyar specifikum.

Tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy egyszerű logikából levezetve egy VC-nek elemi érdeke hogy etikus legyen.

/Kiss Gábor panelbeszélgetése alapján, Startup Safari 2019/